Gyere és repüljünk együtt a méhek világában!

Zzzzzzzzzzzz

A méhek egy tökéletesen szerevezett közösségben élnek. Mindenkinek megvan a maga szerepe és nem lépi azt át. A méhanya például csak petéket rak egész életében (nem gyűjt mézet), a munkás méh akik egyébként szintén nőstények neveli a fiasítást (petéket) és nektárt hordanak (nem raknak petét) és végül a herék párosodnak az anyával (ők sem hordanak nektárt).

Ha belenézünk egy kaptárba az folyamatosan "mozog". Télen példáúl úgy nevezett fürtbe húzódnak össze, magyarul egy gombócba. Szépen lassan áramolnak benne a méhek. A közepéből a fürt szélére, majd vissza. Nyáron pedig kiteljesedik a család. Az anya valóra válthatja azt amire született és az állatvilágban szinte egyedülálló csodát hoz létre. Megállás nélkül petézik, a csúcson napi 1000-1200 is. A téli népességhez képest jóval a duplájára nő a számuk. Izzik a levegő a kaptárban. A kijáró előtt tucatnyian repesgetik apró szárnyacskájukat, ezáltal áramoltatják ki a benti levegőt és hűtik a kaptárt. Így szabályozzák maguknak a hőmérsékletet, ami 30-35 °C között mozog.

A méz hosszú és fáradtságos munkával jön létre. 1500-2000 virágot látogat meg egy méhecske egy kirepülés során. 1 kg mézhez kb 2.000.000 virágot kell meglátogatnia. Fáradhatatlan munkavégzést követel és bennük ez meg is van. Rövidke életük 30-45 nap alatt szinte megállás nélkül dolgoznak.

A méh nektárt gyűjt, ami még nem fogyasztható. Ebből a vizet a méhek a szárnyuk mozgatásával elpárologtatják. Ha 20% alá ment a víztartalma, akkor lefedik a sejtet viasszal (lépes méznél látható) és eltárolható szinte örökké. Ezt az érett mézet pergetjük ki mi, méhészek.